2015. augusztus 14., péntek

Prológus

Édesanyám ordítására ébredtem. Tudtam, hogy apám jött haza, holt részegen. Mivel nem akartam hallani anyukám szenvedését, a fülemre húztam a takarómat. Az a gondolat járt a fejemben, hogy mi lesz, ha a családfő egyszer halálra veri az egyetlen embert, akit szeretek, én meg itt maradok egyedül… Mihez kezdek majd? Ez az ember, akit valaha édesapámnak neveztem, kiszámíthatatlan. Megesik, hogy hozzám is betör és bánt. Nagyon félek, kiráz a hideg. Anya hirtelen elhallgat. Nem tudom, hogy mi történik, lépteket hallok, apám a szobám felé tart. Ijedtemben nem jut jobb dolog az eszembe. Alvást tettetek. Halkan, békésen elkezdek szuszogni, hátha megesik rajtam a szíve, bár ez nem gyakran történik meg. Nyílik az ajtóm, hallom a fapadló recsegését, ahogyan ránehezedik. Remegek. Tudom, senkinek nem beszélhetek a félelmemről, egyedül anyuval beszélem meg ezt a dolgot, nem szólhatok másnak, hiszen, ha megtudják, elvehetnek a szüleimtől, anya egyedül maradna, ezt nem akarom, hisz’ nagyon féltem. Egyre közeledik, nyál csorgatva leráncigálja rólam a takarót, tiltakozok, de az erős férfikezek ellen nincs esélyem. Egy csókot lehel a félelemtől fehér arcomra. Hirtelen meghúzza a hajamat és egy ütést mér az oldalamra. A kipirosodott testrészhez kapom a kezemet, folyik a könnyem, nem tudom, hogy meddig bírom még. Lelök a földre és ott hagy a szobámban. 
- Ezt ennyivel megúsztam – suttogom magamnak.
Visszafekszek az ágyamba, most nem merek kimenni a nappaliba, megnézni, hogy van az az egyetlen ember, akit szeretek. Félek, hogy kapok még egy két pofont. Esetleg rosszabb….

A történetem főszereplője Borbála, egy 15 éves lány, akinek nagyon nehezek a mindennapjai, nagyon zárkózott, törékeny. Az apja alkoholista, gyakran bántalmazza őt és édesanyját. Bori csak az anyukájával osztja meg félelmeit apjával és az egész életével kapcsoltban, barátai nincsenek, az osztályban is gyakran csúfolják, kiközösítik.
Egy nap az igazgatónő behívatja az irodájába, és azt kéri tőle, hogy járjon el az iskolapszichológushoz. Eközben Bori rossz társaságba keveredik, az élete teljesen felfordul.
Vajon hogy hat rá a pszichológussal való találkozás? Jobb vagy rosszabb irányba terelődik?